az ütőtartás

Számtalanszor hallottam, hogy egy jó dobos csuklóból játszik. Annak ellenére, hogy ez elsőre igaznak tűnhet és már magad előtt is láthatod kedvenc dobosodat, hogy ő miképpen mozog. Ez mindössze egy tévhit. Egy jó dobos nem csuklóból játszik, hanem alkarból. Ahhoz, hogy a csuklódat mozgásba tudd hozni, az alkar izmokat és inakat kell aktivizálnod. Próbáld ki! A bal kezeddel fogd meg a jobb alkarodat, majd mozgasd a jobb csuklódat fel-le! Érezni fogod a bal kezeddel, hogy jobb alkarodban miként dolgoznak a feszítő és hajlító izmok.

Ez a folyamatos mozgás megterhelő és fárasztó. A klubokat járva seregnyi dobost láttam, akik két szám között lerázzák kezüket abban a reményben, hogy a következő számot könnyebben tudják majd eljátszani. Számomra ez arra utal, hogy valamilyen technikai hiányossággal küzdenek.

Ez főként abból ered, hogy elfelejtjük az „ütőtartás” szó jelentését. A legtöbb ínhüvelygyulladás, izomösszeugrás abból fakad, hogy a dobosok az ütőt fogják, nem pedig tartják, annak ellenére hogy a két szó között igenis jelentős különbség van.

„fogni“ szavunk az erőkifejtést érzékelteti. Jól érezhető rajta, hogy egy fáradtsággal járó cselekedetre utal, például: „Erősen fogjátok!? Elengedhetem?“.

A „tartani“ szavunkat inkább egy gyengéd, erőfeszítés mentes cselekedet bemutatására használjuk, mint például a következő mondatban: „Olvasáskor a kezében tartja a könyvet.“

Az ütőtartás

A dobosok tekintélyes százaléka az elmúlt 50 évben a páros tartást (matched grip) részesítette előnyben, így vált ez modern standard ütőtartássá.

Helyezd mutatóujjad első és második ujjpercének a hajlatára az ütődnek azt a pontját, amelynél az a legkiegyensúlyozottabb játék közben. Ez körülbelül az ütő fenekét mérve az 1/3-tól picit tovább van.

Ez az a pont, ahol legjobban pattog az ütő a dobbőrön. Ezután fektesd az ütőre a hüvelykujjadat, hogy a helyén tartsd. Ügyelj arra, hogy a hüvelykujjad csúcsa a mutatóujjad felénél tovább ne kerüljön.

Így a két ujj párhuzamos fekszik egymás mellett. Hüvelyk- és mutatóujjad között látni fogsz egy lyukat, amelynek mindenképpen meg kell lennie. Ez a legfőbb jele annak, hogy az ütőt lazán, könnyedén tartod. 

A maradék három ujjadat, (középső-, gyűrűs- és kisujj) ráhelyezed az ütőre. Ők a kontroláló ujjak, akik minden egyes ütéskor ellenőrzik az ütőt.

Az ímét felsoroltakat próbáld is ki!

  1. Vegyél az egyik kezedbe egy ütőt.
  2. Tartsd úgy, ahogy az előbb elmítettem.
  3. Üsd meg a szabad kezed tenyerét.

Amit érezned kell:

  • Az ütés meglepő módon nem fáj, mert a könnyed, légies tartásnak köszönhetően az ütőre átvitt energia szétoszlott a tenyered és ütőd között.
  • Az ütőd is megszólalt mint egy hangszer. Közép frekvenciában, röviden. Az ütőd is a dobfelszerelésed része.

Próbáld ki a dobokon is! A hangszered levegőt kap, meg tud szólalni. Hangosabb és teltebb hangzást eredményez.

A helytelen tartás fájdalmat okoz hosszútávon. A szorítás által nem tudod az erődet elosztani a dob és ütő között, így az ütések előtt összegyűjtött energiát a nem megfelől tartással magadnál tartod és visszajut a könyöködik, ahol az izületeket rázza majd szét.

A helytelen ütőtartás jele, ha a hüvelyk- és mutatóujj összezáródik. Eltűnik az a bizonyos lyuk és az ütőt már nem tartod, hanem fogod.

Az izmaidat és inaidat feszíted meg egészen a könyöködig, így a csuklód feszessé válik, márpedig egy természetes, egészséges ütés végrehajtásához elengedhetetlenek a könnyed ujjak és laza csukló.

Teszteld!

  1. Szorítsd meg az ütőt!
  2. Üss bele a szabad kezed tenyerébe!

Amit érzned kell:

  • Ahol megütötted a tenyeredet, abban az egy pontban csípős fájdalmat érezhetsz
  • A csuklód, alkarod és könyököd is belefájdul az ütésbe

Próbáld ki dobokon is. A dobok hangja olyan lett, mintha valaki fojtogatná őket. Megrövidült a hangjuk és a bizonytalanság érződik rajtuk.

Egy új technika kialakítása rengeteg figyelmet és türelmet igényel. Hogy ezt miképpen tudod ezt elérni, arra ide kattintva választ kapsz.